„Ember áll szemben emberrel, jellem jellemmel, lélek lélekkel”
Lovag Arlow Gusztáv fenti gondolatai, melyek 1902-ben jelentek meg “A kardvívás” című könyvében, méltóak legeredményesebb olimpiai sportágunkhoz, a nemes víváshoz. Ezek a sorok máig is érvényesek e testet-lelket, jellemet formáló küzdelemre, melynek szellemisége ma is belengi a vívótermeket.
Arlow Gusztáv vívómestert 1909 júliusában búcsúztatták Selmecbányáról, adja hírül a Selmeczbányai Híradó 1909. július 4-i száma. Az ünnepségre a hagyományossá vált házi kardvívó versenyen került sor, ahol tanítványai elköszöntek az éveken át Selmecen munkálkodó mestertől.
Idézzük ezt annál is inkább, mivel a Soproni Egyetem múltjához hasonlóan a soproni vívás gyökerei is Selmeczbányára nyúlnak vissza. 1860-ban a selmeczbányai Bányász- és Erdész Akadémia sportegyesülete volt az első az országban a hazai egyetemeken és főiskolákon.
Az első világháború után a főiskola Sopronban talált otthonra, és ezzel indult el egyesületi keretek között a vívás városunkban mint versenysport. Az áthelyezés során a klub minden vagyonát, felszerelését elveszítette, egyetlen ereklyeként a vívóegylet egy régi jegyzőkönyve maradt fenn Selmecről.
A versenysporttá váláshoz a döntő lökést a Soproni Vívó Club megalakulása jelentette, mely 1930 őszén mondta ki létrejöttét. Tudni kell azt, hogy ebben az időszakban a vívósport soha nem látott népszerűségnek örvendett, melyben szerepet játszott az olimpiai sikerek sorozata. Ebben a légkörben alakult meg az SVC, amiben nagy szerepe volt az akkori posta-főigazgatónak, dr. Hollán Péternek, aki az edzések megtartásához helyet biztosított a postapalota épületében. A klub első vívómestere Schlotzer József lett.
A városok közötti vetélkedések rendszeressé váltak (Csorna, Győr, Kapuvár, Szombathely, Sopron), valamint vándordíjas versenyeket is rendeztek, amelyek közül a dr. Király Jenő (az Erzsébet -kórház ig.-főorvosa) és dr. Szolnoky Dezső (hercegi központi igazgató) által alapítottak voltak a jelentősebbek.
A ’40-es évek első felére Képes Pál vívómesternek köszönhetően a SMAFC egyre eredményesebbé vált, és a műegyetemi versenyeken, melyre gróf Teleki Pál az ország egyetemista ifjúságának vándordíjat hozott létre, rendre az élen végeztek. Ezekben az években az Országos Középiskolás versenyeken is taroltak a soproniak, mesterük, Zombori István jóvoltából.
Két kiemelkedő eseményt mindenképpen meg kell említenünk: az 1937-ben Sopronban megrendezett Vívóestet és 1943-ban a Budapesti Honvéd Tiszti Vívóklub bemutatóját, melyen olimpiai és világbajnokok sorát látta vendégül Sopron város sportszerető közönsége. Úgy tűnt ekkor, hogy a soproni vívósport töretlenül fejlődik, azonban beleszólt a második nagy világégés.
A háború után a vívóélet megindulására egy soproni újságcikk utal, amelyben a Szombathelyről Sopronba került Tóth Antal vívómester invitálja a fiatalokat a Soproni Postás SE-be (1946). Megindul az egyetemi klub is, így a városi vetélkedések hamarosan újraindulnak. Ezután következik egy három évtizedes időszak, mely két szakosztály nevéhez fűződik, az egyik az SVSE vívószakosztálya, ahol Tóth Antal, valamint a SMAFC, ahol Puskás Bertalan dolgozik. Versenyzőik sikeresen szerepelnek több alkalommal az Országos Vidékbajnokságokon és több első osztályú minősítést is szereznek.
A ’70-es évek végén az akkori politikai helyzetnek megfelelően központosítják a szakosztályokat, így a vívószakosztályok is a Soproni Sport Egyesületbe kerülnek. A két vívómester közösen dolgozik, majd Tóth Antal halálával Puskás Bertalan irányítja az edzéseket. Fia, Puskás Zsolt munkájának eredményeként egy sikeresebb időszak következik, majd 1986-ban az idős Puskás Bertalan meghal, ekkor fia is felhagy a vívómesterséggel.
Később Nagy András lesz a szakosztályvezető, aki egy tízéves perióduson keresztül megmenti a szakosztályt a megszűnéstől, ill. a lehetőségekhez képest sikeresen vezeti a soproni vívást. Vezetése alatt visszatér az edzősködéshez az ekkor már idős Zombori István, akit Bauer Ferenc és Dálnoky Judit követ. Edzősködésük idején a sportág a Soproni Sportiskola szárnyai alá kerül.
A kilencvenes évek közepétől Bolodár Zoltán és Magas Ádám irányításával folynak az edzések mind a mai napig. Az ezredforduló körüli évtized rendkívül sikeres. Az eredmény döntően a 2000-ben megalakult Soproni Líceumi Vívóegyletben teljesedett ki. Országos bajnokságokon szerzett érmek mutatják, hogy ebben az időszakban felzárkózott az élvonalhoz városunk is. Világkupa versenyeken képviselték hazánkat legjobb versenyzőink. Az egyesület – hála a Magyar Vívószövetség támogatásának – edzőink kitartó munkájának, valamint a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum önzetlen segítségének ismét jelentős taglétszámmal készül a versenyekre. Diákolimpiákon elsősorban csapataink szerepelnek jól, ezt több arany és ezüstérem is bizonyítja. Örömteli, hogy egykori vívóink közül is vissza-vissza térnek néhányan, eredményeik a magyar veterán vívás hírnevét öregbítik. 2014-ben Dr. Gasztonyi Károly a veterán világbajnokságon ezüstérmet szerzett.